Egy karácsonyi levél

Kedves ismeretlen Barátom!

Arra gondoltam segítek Neked.
Csak október vége felé járunk, de az utcákra, boltokba és a Lelkünkbe kezd beszivárogni az ünnepi hangulat. Közeleg a Karácsony. Lassan mindenütt fahéj és szegfűszeg illat terjeng, masnikkal díszített ajándékdobozok lepik el az üzleteket. Az egyedülállóknak pedig a félelem az egész lényüket. Fájdalmasan hasít beléjük az összes mozzanat, ami erről a csodálatos időszakról szól. Utálnak mindent, a fényeket, a különleges recepteket, gyertyákat…..mindent.
Az egész világ a haragosuk. Hibáztatnak mindenkit, mert most egyedül vannak és szenvednek. De rossz úton járnak, mert egyáltalán nincs igazuk.

Hallgasd meg a rövid történetemet és legyen Neked is boldog Ünneped.

Én is egyedül voltam és magányos, mint egy kivert kutya. Mindig azt kívántam, bárcsak átaludhatnám ezt a két hónapot. Az amúgy is borzasztó depressziós hangulatom ezekben az időkben csak még fájdalmasabb volt. Bolyongtam az
utcákon, sóvárgással vegyített irigységgel lestem az összebújt párokat, családokat, akik boldogan sétáltak, forralt bort kortyolgattak és hosszasan időztek a csillogó kirakatok előtt.

Majd hazamentem és nem volt kedvem élni. Valamikor csak keservesen nekiálltam zokogni – férfi létemre – máskor még ahhoz sem volt erőm. Nem tudtam örülni semminek, haszontalannak és feleslegesnek éreztem magam. Ismerőseim sem időztek velem sokat, nem voltam túl jó társaság.

Aztán egyszer történt valami. Egyik barátom adott egy telefonszámot és azt mondta:

“…… ha nem teszel magadért valamit, nem leszünk jóban!”

A kis fehér papír a zsebemben egyre gyűröttebb lett, a tinta lassan megkopott. Mivel veszélyben forgott kettőnk cimborasága, kénytelen voltam lépni.

November 23-a, kora délután volt. Remegő kézzel tárcsáztam.
“Halló” mondta egy női hang, még közben én bizonytalanul végighadartam a nevemet.
Hirtelen kisütött a nap. Kedvesség és nyugalom áradt a szárnyaló, de magabiztos hangból. Ahogy beszélt hozzám egyre csak eltörpült minden fájdalmam, elfelejtettem nyűgjeimet és a teret betöltötte egy megmagyarázhatatlan, addig alig ismert, melegen átölelő érzés.
Találkozásunk alkalmával mindez csak erősödött. Megtanultam, hogy a boldogságot nem mástól kell várni, nekem magamnak kell tennem érte. És lehet egyedül lenni nem magányosan ( ami sokkal jobb a társas magánynál).
Most már azt is tudom, hogy az érzés, ami az első pillanatban átjárta a lényemet a Szeretet volt.

Kedves ismeretlen Barátom. Béke van bennem, neked is sikerülni fog.
De nyúlj be a zsebedbe a kis cetliért.
Kívánom, hogy ez a Szeretet töltse be a Lelkedet és Ünnepedet.

Boldog Karácsonyt!

Segítség itt: www.balahuri.com